1.rész

  Reggel az ébresztőórám költött.Nem igazán volt kedvem kikelni az ágyból,de sajnos muszáj volt,a suli hív.Nagy nehezen  kitápászkodtam az ágyamból és egyből a szekrényembe kotorásztam,nem tartott sokáig még kiválasztottam,hogy mit veszek fel.Egy egyszerű felső,és egy egyszerű nadrág.Ezután a fürdőszoba felé mentem,gyorsan megfésülködtem,megmostam a fogam,az arcom  és már mentem is a táskám után.Anyu ideadta az uzsonnát,elköszöntem tőle és már mentem is a suli felé.
A suli elé értem.Már egy csomóan előttem jöttek,ma túl későn indultam el.Általában hamar elindulok,hogy én elsőnek érjek a sulihoz,ezt csakis de csakis teszem  mert ilyenkor még a többiek nincsenek itt,így nem röhög mindenki rajtam mikor végigmegyek a folyosón egész az osztályig.De ma más lesz,ma mindenki rajtam fog nevetni,minden sarokból,minden szekrény mögül susogások fognak hallatszani. Már megszoktam...
 Az órák jól teletek.Körülöttem mindenki beszélgetett,páran pedig engem próbáltak szívatni,de ilyenkor nem veszem fel ezeket a dolgokat,órán figyelek.
 Suli után végre hazamehettem,siettem mert anya kitűzte,hogy ma mindenképpen hamar érjek haza mivel ma van a szülinapom és szokás szerint egy meglepetés bulit tart,ami már rég nem meglepetés. Azt mondta, hogy ne menjek el sehova,bár hova is mehetnék? Néha suli után épp a könyvtárig szoktam menni de máshova nem nagyon.Mások a barátaikkal lógnak suli után,de nekem nincsenek barátaim ezért nem megyek sehova.
  Haza értem.Anya sürgött forgott,nagyon idegesnek és feszültnek látszott.Nem igazán értettem,hogy miért,minden évben van szülinapom és soha sem volt ilyen ideges.A nagyiék meg a többi rokonok még egy óra múlva érkeznek,de anya már azt kéri tőlem,hogy öltözzek fel,nem értettem miért kéne ilyen hamar felöltöznöm,de láttam,hogy így is ideges ezért inkább engedelmeskedtem neki és felmentem a szobámba. Ünnepélyesen kellett felöltöznöm.Volt vagy két elegánsabb ruhám,úgyhogy nem volt nagy választékom.Mikor már kivettem a fekete csipkés ruhát anya rontott be.
 -Remélem,hogy még nem öltöztél fel.-mondta anya idegesen és egy ruhát tett le az ágyamra.-Ezt vedd fel.-folytatta.
-Oké.-válaszoltam engedelmesen.
Elég szép ruha volt,egy zöld ruha fehér pöttyökkel.Felvettem.Mintha rám öntötték volna,ez az egyetlen ruha ami igazán jól állt. A sminkes asztalomhoz ültem.Felvettem egy egyszerű zöld nyaklánc féleséget.Most kivételesen egy kicsit kisminkeltem magamat,majd a tükörbe néztem...bár ne tettem volna.Nem szeretem a tükröket.
 Ezután felvettem egy fehér magassarkút majd nagy levegőt vettem és lementem a lépcsőn.Igaz,hogy még nem volt ott senki csak anya aki épp az asztalt terítette meg.
 -Készen vagyok.-mondtam anyának.
 -Gyönyörű vagy.-mondta anya mosolyogva.
Persze...gyönyörű.Ezután leültem a nappaliban lévő kanapéra és vártam,hogy megérkezzenek a vendégek.

Prológus.

Prológus.
,, El tudod képzelni,hogy egy olyan világban élsz ahol mindenki levegőnek néz? Hogy a kutyádon kívül nincs egy barátod sem? Senki se barátkozik veled,mindenki ok nélkül röhög rajtad? Nehéz lehet így élni,nagyon nehéz. Az emberek többsége el sem tudja képzelni a világot barátok nélkül,én pedig el sem tudnám képzelni az életemet barátokkal,hisz még egy sem volt. Mindig is szerettem volna megtudni milyen lehet barátokkal az élet,de most megtudhatom,és ki gondolta volna,hogy ehhez az egészhez nem kell semmi más csak egy tükör...és minden megváltozik.,,